उभे सत्यानृते त्यक्त्वा शोकानन्दौ प्रियाप्रिये।
भयाभयं च संत्यज्य स प्रशान्तो निरामय:॥ ११॥
अनुवाद
वह सत्य-असत्य, हर्ष-शोक, प्रिय-अप्रिय, भय-अभाव आदि समस्त द्वन्द्वों को त्यागकर पूर्णतः शान्त एवं स्थिर हो जाता है ॥11॥
He abandons all the conflicts such as truth-falsehood, joy-sorrow, pleasant-dislikeful, fear-lack of awareness and becomes absolutely calm and composed. ॥11॥